Kezdődik, kezdődik!

Most, hogy tombol a nyár, arra gondoltam, hogy összegyűjtök nektek 5+1 limonádéfilmet, melyek remek kikapcsolódást nyújthatnak egy könnyed nyári napon. Ezek a alkotások egyetlen egy kivételével mind coming of age történetek. A coming of age, mint műfaj, röviden annyit takar, hogy a sztori központi karakterei mind kamaszok, tinik. És hogy miért pont ilyen alkotásokat válogattam? Egyszerű, ezekkel tudok a leginkább azonosulni.

Palm Springs

2020 nyarán került bemutatásra a kevésbé ismert Hulu nevű streaming szolgáltatón Max Barbakow első nagyjátékfilmje, a Palm Springs. Főszerepben a leginkább Brooklyn Nine-Nine című sorozat, valamint a 2012-es Apa ég! című filmből ismert Andy Samberg, valamint az eddig inkább csak mellékszerepekben brillírozó Cristin Milioti. Igazság szerint, ha most bővebben kifejteném a film sztoriját, akkor elég spoileres lennék, ezáltal elvenném tőletek az élményt, amit viszont pedig értelemszerűen nem szeretnék, ezért legyen elég annyi, hogy ez a film egy könnyed kis romkom, némi sci-fivel megfűszerezve, mely igenkönnyen befogadható mindössze másfélórás játék ideje, könnyedhangulata, forgatókönyve, és persze nem utolsó sorban a két főszereplő zseniális játéka miatt. Mindenkinek bátran ajánlom egy nyáresti kikapcsolódásra.

Staten Island királya (The King of Staten Island)

Jud Apatow, a Felkoppintva, valamint a 40 éves szűz 2020 nyáron bemutatott rendezése egy nem túl tipikus vígjáték, amely a Staten Island királya címre hallgat. Főszerepben itt van nekünk Pete Davidson, aki inkább komikusként ismert, de kisebb szerepek már adódtak neki különböző filmekben az évek során. Na, de a filmről. Mégis mit értek én az alatt, hogy „nem túl tipikus”? Nos, az a helyzet, hogy ez egy kicsit talán nehezebben befogadható alkotás, ugyanis konkrét történetünk, cselekményünk igazából nincsen, ez egy teljesen egyértelműen karakterközpontú alkotás, emellett tanítójellegű is a fejlődésről, az önállósodásról, illetve az elfogadásról. Nyilvánvalóan megvan benne minden, ami egy vígjátékba kell, de emellett kellően drámai is. A film játék ideje majdnem 2 és félórát ölel fel, ezáltal lehet sokatoknak unalmas lesz, de higgyétek el, ha vesztek előtte egy nagy levegőt, és képesek vagytok együtt érezni a főszereplővel, nagyon magával tud rántani a film. Átérezhető, és nem elképzelhetetlen, hogy a végén akár egy-két könnycsepp is kicsordul a szemeitekből. Ja, még egy apróság, a film soundtrackje is nagyon ott van.

A gördeszkások (Mid90s)

A gördeszkások Jonah Hill első nagyjátékfilmes rendezése, amely még 2018 őszén lett bemutatva. A színész és most már valamilyen szinten rendező elmondása szerint a történet megírásához a saját kamaszkorából is nyert inspirációt, tehát mondhatjuk, hogy ez egy részben személyesebb hangvételű szerelemprojekt volt Hill számára. A sztori a 90-es évek Amerikájában játszódik és a filmben egy 13 éves Stevie nevű srácot ismerünk meg, akit egy talán még nem annyira ismert, Sunny Suljic nevű srác alakít, de egyébként a film összes szereplőjét mind huszonéves amatőr színészek alakítják. Szóval Stevienek megkezdődik a nyári szünet, azonban nem nagyon tud mit kezdeni magával, barátai nem igazán akadnak, azonban kifejezetten érdekli a gördeszkázás. Egy alkalommal betéved egy skateshopba, ahol megismerkedik pár, nála kicsit idősebb, profi deszkás sráccal és velük kezd el haverkodni, persze eleinte cukkolják, illetve nem igazán akarják befogadni, de ahogy az idő telik, egyre jobban sikerül beilleszkednie ebbe az egyébként nem túl megbízható közösségbe. Ezt követően pedig mindenféle őrültségekbe keverednek, kezdve a graffitizéstől, a drogozáson át, az illetéktelen helyre való belépésig, minden van itt.

Na, de akkor magáról a filmről.  Én sajnos vagy nem sajnos, de nem a 90-es években születtem, és ráadásul nem is amerikában, ettől függetlenül már láttam számos más, szintén a 90-es években játszódó alkotást és összeségében azt kell mondjam, hogy remek mód adja át, illetve vissza az akkori korszakot. Nagyon szuper atmoszférával, illetve hangulattal rendelkezik az alkotás, nagyon jók a zenéi, nagyon jól játszanak a színekkel, az egész produkció egyébként 4:3-as képarányban lett felvéve, amely csak rádob még egy lapáttal erre a retró feelingre, tehát technikai oldalról szinte hibátlan ez a film. A sztori viszont már egy kicsit más tészta, ugyanis, ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ezt a filmet nem igazán a története, hanem mint, ahogy már korábban bővebben kifejtettem, a hangulata, a vibeja fogja elvinni. Természetesen ettől eltekintve ajánlom, hiszen egy remek másfélórás kikapcsolódásról van szó, és a haverokkal biztos jól ellehet rá flashelgetni.

Lady Bird

A Lady Bird egy 2017, de Magyarországon egyébként 2018-ban bemutatott amerikai tinidráma, illetve vígjáték, melyet Greta Gerwig írt és rendezett. A film a 2000-es évek Amerikájában játszódik, azon belül is Sacramentóban. A történet szerint adott nekünk egy középiskolás lány, a Saoirse Ronan által alakított Christine McPherson, aki egyébként mindenkivel csak Lady Bird-nek hívatja magát, és az ő mindennapjait követhetjük nyomon, kezdve a közte, valamint szülei, de leginkább csak az édesanyja közti feszültségtől, konfliktusoktól, a függetlenedésen át, egészen a szerelmi kapcsolatok, és ehhez hasonlókig, tehát összegezve gyakorlatilag minden, ami egy kamasz mindennapos problémáit jelenti.

Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az összes film közül talán ez áll hozzám a legkevésbé közel, ettől függetlenül ugyanúgy kedvelem és egy remek filmnek is tartom ezt az alkotás, el is mondom, hogy miért. Sztori tekintetében itt sem lehet beszélni konkrétumokról, több apró történet, cselekményszál bontakozik ki a filmen belül, melyeknek mind van egy bizonyos végkimenetele, és amint az egyik storyline-nak vége, jön egy újabb, ezzel is szerintem utalva valamilyen szinten az idézőjeles „folytonos problémákra”. Itt is kicsit hasonló a helyzet, mint A gördeszkásoknál, hogy inkább a film atmoszférája, hangulata az, ami egyébként szupermódon dukál a filmben. Nagyon jók a színek, nagyon jó a fényképezés, a vágás, a ruhák, és nem utolsó sorban a betétdalok is. Összeségében tehát ez is egy remek másfélórás kikapcsolódás lehet egy délutánra vagy estére.

A nyár királyai (The Kings of Summer)

A következő film nem más, mint A nyár királyai, amely talán az egyik legkedvencebb alkotásom erről a listáról. Ez a film, csak úgy, mint az eddigiek, szintén nyáron játszódik, és a történet szerint adott nekünk két srác, Joe és Patrick, akiknek egy idő után teljesen elegük lesz a szüleikből, és úgy döntenek, hogy itt az ideje kicsit függetlenedni. Éppen ezért úgy döntenek, hogy ellátogatnak egy hozzájuk nem túl messze eső erdőbe, ott építik fel a saját birodalmukat, majd az egész nyarat abban a bizonyos erődítményben töltik. Nem sokkal később pedig csatlakozik hozzájuk egy harmadik srác is, a kissé fura Biaggio, akit eleinte nem is akarnak túlságosan közel engedni magukhoz, azonban az időmúlásával ő is szépen beilleszkedik ebbe a baráti táraságba, és együtt közös erővel valóban megépítik az saját idézőjeles birodalmukat. Az egyértelműen kijelenthető, hogy ez a film sem a forgatókönyvével fogja megváltani a világot, egy roppant egyszerű plotról beszélünk, amivel nincs is semmi baj, hiszen pont ettől olyan könnyed, és pont ettől nyújthat remek kikapcsolódást. Ez az alkotás inkább az önállósódást, a szüleinktől való függetlenedést, illetve valamilyen szinten a felnőtté válást hivatott bemutatni egy nagyon humoros, vicces, és nem utolsó sorban kedves formában. Erről a filmről is azt tudom elmondani, hogy egy nagyon hangulatos kis alkotás, mint ahogy korábban is említettem, remek humorral dukál, nagyon jó atmoszférával rendelkezik, szuper a képi világa, és nem utolsó sorban a zenéje is, tehát összességében tényleg jól visszaadja ezt az igazi summer flash feelinget. Tehát csak úgy, mint a korábbiakat, ezt is bátran ajánlom mindenkinek, sőt, ezt talán az egyik legjobban!

Az utolsó filmünk pedig nem más lenne, mint a Big Time Adolenscene, amely Magyarországon sajnos nem került bemutatásra, így magyar címet sem kapott, de szabadfordításban valahogy úgy hangzana hogy „A nagy betűs kamaszkor”, vagy valami hasonló. A filmben egy Monroe nevű srácot ismerhetünk meg, akinek a nővére, Kate egy viszonylag hosszabb együttlét után szakít barátjával, a Pete Davidson által megformált Zekevel, amit Monroe elkeseredve fogad, ugyanis nagyon bírta a srácot. Azonban őt ez annyira nem érdekli és a kettejük szakításától függetlenül ugyanúgy haverkodik nővére exével, és hát Zeke pedig köztudottan egy elég züllött srác, aki szépen be is viszi őt a rosszba. Ezt követően kezdődik meg Monore számára az idézőjeles „nagybetűs kamaszkor”, kezdve az első alkoholfogyasztástól, drogozástól, a csajokon át, egészen az illegális bűncselekményekig, tehát elég szépen belekóstol mindenbe a mi kis főszereplőnk. Maga a film nyilvánvalóan nem lett egy Oscar nyertes mű, és talán kicsit jobban is fellehetett volna építeni ezt a sztorit, ettől függetlenül, csak úgy mint az előzőeknél, a hangulatát eltalálták, a humor abszolút jól működik, nem válik öncélúvá. A színészek habár nagyrészt mind amatőrök, azért fel-felbukkan egy-egy viszonylag nagyobb név, kezdve Pete Davidsonnal, aki a lista elejéről ismerős lehet, itt is hasonló figurát, vagyis gyakorlatilag önmagát hozza, mint a Staten Island királyájában, amit viszont nagyon jól csinál. Ttt van még nekünk még Sydney Sweeney, aki leginkább az Eufória című sorozatból lehet ismerős számunkra, de itt van nekünk még a híres pop-punk énekes és dalszerző, Machine Gun Kelly is. A film játék ideje ugyanúgy mint az eddigiek nagyrésze is, másfélóra, ami bőven elegendő is neki. Itt sem kell a világmegváltó gondolatokat keresni a műben, egy kicsit bevezet minket a kamaszkorba, mikor már elkezdünk érni, érdeklődni bizonyos dolgok iránt, és ha te is hasonló korban vagy, biztos vagyok benne, hogy könnyed fogsz tudni azonosulni a főszereplővel.

Remélem tetszett a cikk, ha így volt, azt kérlek jelezd egy kedveléssel, követéssel, valamint természetesen nem felejtsd el leírni a véleményedet egy hozzászólás formájában a videóval, valamint a saját elvárásaiddal kapcsolatban is!

Hamarosan újra tali! ;)